2008. május 8., csütörtök

Megint vers

Nagy László: Ki viszi át?

Létem ha végleg lemerűlt,
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át a fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra?

Z S E N I Á L I S

Nincsenek megjegyzések: