Mint egy lány

"jazznyul üzenete:
beirtalak
tomi üzenete:
dejo
tomi üzenete:
rogton meg is magyarazod latom
tomi üzenete:
:D
tomi üzenete:
de tok vicces ugy irsz mint egy lany
jazznyul üzenete:
hat bazmeg
tomi üzenete:
hat de
jazznyul üzenete:
VEGRE rajottek hogy nemvagyok fiu?!
jazznyul üzenete:
rajottel
tomi üzenete:
enyhen mashogy mint ahogy itt irsz
tomi üzenete:
pl ez a 'hat bazmeg'
tomi üzenete:
:D
jazznyul üzenete:
johat erted, ezt anyam is olvasni fogja"

szeretlek anya :*

Jaj és majdnem elfelejtettem!

A kiskutyamból tegnapelőtt nagylány lett, aminek csak mérsékelten örvendezek, mert összevérzi a parkettát. De nagylány lett és ez a lényeg! Szóval mostantól hajthatom el az udvarlókat.

Nagy utazás...

Nem, én még mindig itt szenvedek Magyarországon... Viszont a nővérem ma utazott el Afrikába.
Igen, van egy nővérem is. Aki egyebként művészettörténész, de teljesen más okokból repült el egy messzi messzi kontinensre. És vagy 15 oltást kellett előtte beadatnia magának.
Az ország, ahová éppen repül (illetve mégcsak taxizik a repülőtérig) Dzsibuti. http://dzsibuti.terkepek.net/ Itt meg is nézhetitek. Elég szegény ország, és az amerikaiak úgy érzik meg kell menteniük, vagy valami hasonlót érezhetnek, mert ott vannak. Mármint a hadsereg. Onnan tudom, mert a nővérem is náluk fog dolgozni. Nem érzek semmit. Azzal kapcsolatban, hogy tíz perce szállt be a taxiba, mi pedig buzgón integettünk a ház előtt állva anyával. Furcsa... Nem nagyon fogtam még fel az egészet, biztos később majd más lesz. Sosem volt még egyik családtagom sem másik kontinensen. Mit kell ilyenkor érezni? Mindenesetre nem lennék a helyében. Nem csak Afrika vagy az amerikai hadsereg miatt, hanem hogy senkit nem fog ott ismerni. Egyelőre még olyan, mintha nem utazott volna el. Mármint itthon. A lakásban. Változatlan minden. Anya valamit matat a konyhában, hogy aztán leüljön és megnézze a sorozatát, másnap pedig dolgozni menjen, a kutyám ugyanúgy hozza a játékait, hogy dobáljam neki, a macska a heverőn alszik naphosszat, a nővérem szobájában pedig ugyanúgy lógnak a falról a plakátok. Mennyi idő kell ahhoz, hogy rádöbbenjünk valaki hiányára? Mármint valakiére, akit nem vesztettünk el, csak elment. Egy másik kontinensre. Mármint mármint mármint. Szóismétlés hegyek. Azt hiszem most rámfér, hogy feldolgozzam a történteket.
Egyébként Kata a neve.

Amiket sose próbálj ki az életben:

1. Kora reggel hagymát enni, és utána gurítani egy joghurtot.

A szerelem filozófiája

Percy Bysshe Shelley: A szerelem filozófiája

Forrás folyóba ömlik,
folyó az óceánba;
az egeknek folyton özönlik
vegyülő suhogása;
magány sehol; isteni jel
s rend, hogy minden tünemény
keveredjék valamivel -
Mért ne veled én?

A hegy csókolva tör égbe,
habot hab ölel, szorít, átfog;
egymást ringatva, becézve
hajlonganak a virágok;
a földet a nap sugara,
a hold a tengereket:
minden csókol... - S te soha
engemet?

Nem megy ki a fejemből...

Napok óta dúdolgatom ezt a dalt...
És nem akar kimenni a fejemből. De nem is baj, mert csodálatosan szépséges.

Anglia...

Hát igen, úgy volt hogy Svédország... Teljesen beleéltem már magam, de a körülmények úgy játszottak közre, hogy végül Angliában fogok kikötni, mégpedig Bristol. Végülis teljesen mind1, csak ne itt legyek. Ellenben V**** ott lesz velem és ez a lényeg.
Furcsa lesz együtt lakni vele, főleg hogy kiderült, hogy nem csak ketten leszünk. De azthiszem ezt is megtudom emészteni. V. nagyon fontos nekem, remélem olyan lesz vele lakni, mint amilyen Lilivel is volt. Manóval megyünk vérvizsgálatra jövő héten, miatta aggódom a legtöbbet, furcsa lesz kivinni repülővel. De egyelőre jövő hét pénteken kimegyek egy hétvégére V.-hez. Megnézek mindent magamnak jól. Manó addig az 'apjánál' lesz, ami miatt szintén aggódom, mert nem volt nála már jópár hónapja, ráadásul akkor még kicsi volt.
Manó egyébként a kutyám :) És ő a legfontosabb az életemben jelen pillanatban. És az hogy V. ezt szem előtt tartja folyamatosan... Nem is tudom hogy köszönjem meg neki. Persze ő is szereti a kutyákat, főleg a boxereket, de azért mégiscsak nagy feladat lehet neki, hogy mindent úgy intézzen, hogy Manóval együtt.
Ezért szintén nagyra becsülöm.
Közben pedig izgulok nagyon. Egyrészt várom, nagyon várom már hogy ott legyek, másrészt rohadtul félek. Félek, hogy nem lesz ott egyetlen barátom sem, ha szükségem lesz rájuk, kivéve V.-t, másrészt mivan ha nemsikerül beilleszkedni...
Node bízom azért magamban és a várakozás felülkerekedik a parán...
De tudom azt is, hogy jópáran nagyon fognak hiányozni. Főleg a Tornádó, akinek szintén nagyon sokat köszönhetek és akit nagyon szeretek, és Attisról nem is beszélve... Biztos nem fogok Angliában olyan jó teniszpartnert találni, mint Ő :) Node végülis hála az internetnek, mindenkivel kapcsolatban maradok, aki fontos, de azért az mégsem ugyanaz. Reménykedem, hogy azért meglátogatnak majd és nem fognak csak úgy elfelejteni.
Most mindent kiírtam magamból azthiszem, úgyhogy egyelőre ennyi.

ui.: Akiket kihagytam azok közül, akik hiányozni fognak, nem azért volt mert ők nem fognak. Csak holnaputánig írhatnám a neveket, viszont akkor hirtelen ez a kettő jutott eszembe. De ami még nagyon fog hiányozni az a napi szintű kommunikáció jdg-vel, ami már 2 és fél éve tart és ami remélem sosenem fog abbamaradni, maximum kisebb megszakitásokkal :) :*